Desert Marathon 2018, Eilat - Kősivatagi maraton Izraelben

Gyönyörű környék, novemberi 30 fok, tengerpart, pálmafák, kősivatag: az izraeli Desert Marathon elérhetőbb, mint elsőre gondolnánk.

Egy sivatagi maraton vagy félmaraton a neve alapján, a részletek ismerete nélkül egyszerre tűnik ijesztőnek és nagyon vonzónak az átlagos hobbifutó számára – meg persze nehezen elérhetőnek is. Nos, az izraeli verzió nem félelmetes – és miközben hatalmas élmény, kifejezetten olcsón abszolválható. 

Tíz éve, hogy a helyi nagy futószervező cégnél azon kezdtek el töprengeni, hogy a bevált aszfaltszaggatás mellett kimerészkednek a természetbe, ergo helyszínt kerestek egy terepfutó-eseménynek. 

Eilat, a tökéletes partner

A Vörös-tenger Akabai-öblének csúcsán két ország osztozik, Jordánia és Izrael. Eilat az izraeli oldalon elhelyezkedő üdülőváros: klímája kitűnő, a hőmérséklet mindig melegebb pár fokkal a környéken évszakonként jellemzőnél, decembert és januárt leszámítva 25–30 fokra bármikor van esély, a tengerben egész évben lehet fürdeni. Ráadásul nagyon szép kősivatag borítja a környékét, különféle színekben, a barna, a sárga és a vörös árnyalataiban sütkérező hegyekkel. 

A Desert Marathon útvonala végül is adta magát: rajt a város központjában, a tengerparton, aztán nyílegyenesen ki a hegyek közé, kavargás a kősivatagban, majd vissza a városba, egy kis csavarral: le a tengerpartra, hogy a befutó két kilométer a nyüzsgő promenádon, a szállodasoron lehessen. 

Máris fordulunk? Ne már!

Olyan alakok számára, akik eddig nem futottak többet 21 kilométernél, nincs is ennél jobb kedvcsináló egy maratonhoz. Én például – noha feledhető időt produkáltam – sosem éreztem ennyire rövidnek egy félmaratont. Annyira élvezetes volt a közepe, a sivatag, hogy jólesett volna belőle több. Ám mivel a kifutás és visszajövetel a városba elvitt majdnem tíz kilométert, rossz volt szembesülni a ténnyel, hogy hoppá, itt a fordító, innen már csak vissza, amerről jöttünk… 

Bezzeg a maratonisták mennyi csúcshelyre eljuthattak még a hegyek között!

Noha hegyek között vezet, az útvonal szintben cseppet sem veszélyes. Enyhén, jól futhatóan emelkedik kifelé, vissza pedig igazi örömnyargalást tesz lehetővé. A maraton további útvonala is inkább a hegyek közötti völgyekben kanyarog. (Errefelé a versenyen kívül magunk is futkorászhatunk vagy túrázhatunk, ami Izraelben nem annyira kézenfekvő, mivel az országban meglehetősen sok a katonai okokból lezárt terület.)

A verseny pályája végig jól futható, köves, apró kavicsos. Terepjáróval bárhova be lehet menni, ami a frissítőállomások telepítése miatt fontos, az időjárás ugyanis kegyetlen tud lenni: november végén a 30 fok és tűző napsütés bármikor esélyes. Még úgy is, hogy a maraton hajnalhasadáskor, 6 órakor rajtol, a fél táv pedig idéntől – bizonyára a megnövekedett létszám miatt – átkerült 6.30-ról 7.30-ra. Nekünk mázlink volt: a nap a verseny ideje alatt csupán pár percre kukucskált ki a felhők mögül, és csak dél körül váltott át tűző üzemmódba. (A nap hőse az a 60 év körüli maratonista volt, akivel kora délután találkoztunk a sétányon. A verseny után pár órával mászkáltunk arra – elcsigázva vánszorgott a cél felé. Ő lehetett az utolsó befutó.)

Nem tökéletes, csak majdnem

A frissítést töméntelen mennyiségű félliteres vízzel oldják meg. Nyilván egyszerű, meg a borsos nevezési díjban kifizettük, de borzasztó volt látni azt a szemétmennyiséget és pazarlást, ami ezzel járt. Az átlagos futó a frissítőponton elveszi a palackot, kortyol belőle kettőt, a fejére önt valamennyit, majd dobálja is szanaszét a még majdnem tele palackot. Egy másik idegesítő helyi specialitás, hogy sokan magukra kötött minihangfalból zenét szolgáltatva futnak, noha a szervezők kifejezetten kérik, hogy még saját fülest se használjanak a futók, inkább élvezzék a sivatag zajait.

Ezzel együtt a Desert Marathon kiválóan szervezett verseny: a szolgáltatások jók, van szép befutóérem és póló. A repjegyek a két ultrafapadosnál fillérekbe kerülnek, a szállás a drága szállodasoron túl átlag európai ár alatti. 

Idén egyébként 39 magyar állt rajthoz Eilatban, népességarányosan ez volt a legnagyobb külföldi „csapat”. Jó lenne tartani a tempót 2019-ben is. 

 

Kiútkeresés válságidőben 

Eilat gazdaságát az előző évtizedben túlságosan is az orosz turistákra építették, csakhogy a világgazdasági válság keresztülhúzta a korábbi elképzeléseket: a turizmus durván visszaesett, üresen kongtak a szállodák. A város és az izraeli turizmusért felelős intézmények szisztematikus programmal próbálták fellendíteni a beutazást, amelynek legfőbb pontjaként jelentős összegekkel kezdték támogatni a turistákat hozó légitársaságokat. Ennek keretében indult be néhány éve a Ryanair Budapest–Eilat-járata is, 2018-ban pedig a Wizz Air szintén beszállt ugyanerre az útvonalra. 

A futóturizmusban rejlő pluszlehetőségek kiaknázásának első lépése volt talán a legnehezebb: a városba kellett vonzani a terepverseny szervezőit. Ez is jó húzásnak bizonyult.

Desert Marathon 2019

■ Időpont: 2019. november 29.

■ Táv: 5/10/21,1/42,2 km

■ Info: desertrun.co.il

Szöveg és fotó: Ács Gábor